Én: "Mit sütsz, kis szűcs? Tán sós húsz sütsz, kis szűcs?"

Mogyoró: Anya, még!

Én: "Mit sütsz, kis szűcs? Tán sós húsz sütsz, kis szűcs?"

Mogyoró: Anya, méég!

Én: "Mit sütsz, kis szűcs? Tán sós húsz sütsz, kis szűcs?"

Mogyoró: Anya, mééég!

Én: Most mondd te!

Mogyoró: Mit főzöl, kis szűcs?

Az erkélyről nézem, ahogy a fiúk fát vágnak.

Leszólok Mogyorónak:

" Kisfiam, mondd A-nak, hogy "Döntsd a tőkét!" "

Kapásból a válasz:

"Jó, Anya, nem sijánkozunk!"

Na jó, ehhez a bejegyzéshez el kell mondanom, hogy Mogyoró tisztességes neve András.

Ahogy egy új ügyfelemé is, akivel tegnap délelőtt találkoztam.

És aki este 7 körül már hívott is valami számára nagyon halaszthatatlan ügyben.

"Jó estét kívánok, kedves Ezerszín, K. András vagyok.

" Andráskám, figyelj rám légyszíves! Hagyjál most egy kicsit békén!"

" Hogy tetszett mondani?"

:-)))

Egyszülöttem pár hete felvett szokása, hogy üt. Amikor eszébe jut, azt, aki éppen kéznél van, és ott, ahol éppen éri.

Végtelen türelemmel fogom le minden alkalommal a kezeit, és mondom el, hogy "Mogyoró, SOHA SENKIT nem szabad megütni. Megértetted?"

A válasz kezdetben többnyire nemes egyszerűséggel az volt, hogy "Nem!".

Akkor elmondtam újra és újra és újra...

Egy idő után azt válaszolta, hogy "Joo".

Akkor elkezdtük a folytatást, "Kérjél szépen bocsánatot!"

Most hétvégén, ha valakit megütött, és lefogtam a kezét, már mondta is, hogy "Joo, bosánat, bosánat!"

Tegnap délután egyszercsak hozzám szaladt, megrángatta a nadrágomat,majd ennyit mondott: "Éjesanya, bosánat!

Elolvadva leguggoltam, és kérdeztem: "Miért kérsz bocsánatot, kisfiam?"

Erre széles vigyorral adott egy akkora pofont, hogy majdnem a fal adta a másikat.

A jelenlévő családtagok a nevetéstől fuldokolva vonultak félre, én meg teljes tanácstalansággal néztem a teli képpel vigyorgó csemetémet.

:-)

Tanulgatjuk az illemet itthon is, sokat tanul az ovisoktól a családi napköziben is.

Viszont fölöslegesen dumálni nem szeret.

Így aztán a minap ezt hallom:

"Éjesanya, kéjemkosonomvíz!"

Ezerszín:Mogyoró! Légyszíves tedd a helyére a könyvedet.

Mogyoró (miközben rázza a fejét): Nem!

Ezerszín: De igen, légyszíves!

Mogyoró: Nem!

Ezerszín (kicsit hangosabban): De igen! Egy...

Mogyoró közbevág: Kettóó, hálom...

(Vaszilisza kérésére lejegyezve)

Vasárnap délelőtti "csendélet":

Ezerszín a szobában tesz-vesz, hangok a konyhából:

NagyA: Figyelj, Mogyoró! Ha Túró Rudit szeretnél, ne azt mondd, hogy ÖÖÖ, ÖÖÖÖ, hanem mondd szépen, hogy "Rudit kérek". Rudit, érted?" "Rudit kell kérni".

10 perc múlva:

NagyA beront a szobába:

"Te Ezerszín! Ez a gyerek vagy 5 perce a szőrt tépdesi a lábamon, és azt ordibálja, hogy "LUDI, LUDI". Nem tudod, mit akarhat??????

Amikor már végképp nem tudtam, hogy mit szeretne Mogyoró, mert sem a banán, sem az alma, sem a keksz, sem a  túrórudi nem kellett neki a konyhapultról, megfogtam és feltettem, mutassa meg, mit szeretne.

Erre boldogan kacagva odalépett az ablakpárkányhoz, és a kezembe adta a Rinathiol szirupját.:-))

Kéretik a dátumokat nézni.

http://www.storyonline.hu/index.php?cid=32588&id=49

Ezt mondta ma nekem egy orvos vizsgálat közben. Komolyan. Mentségéül annyit, hogy nem magyar származású. Ja, és megtettem. :-)))

a csokis Mogyorót!! :-))

Mai cím a Hírkeresőn:

- Elhunyt a magyar nyelvtörténet kiemelkedő alakkja

N.c.

Ma még biztos nem lesz világvége, mert Ausztráliában már holnap van.

És ha igaz is, hogy kis gyerek kis gond, nagy(obb) gyerek nagy(obb) gond, akkor mindezért kárpótol az a sok-sok játék-móka-kacagás, az első a felállás, az első léptek először kapaszkodva, aztán az örömtől sikongatva egyedül, a bababababababa és gejgejgejgejgej.

Tavaly ilyenkor olyasmit írtam, hogy nekem nem kell szebb, jobb, megelégszem egy 2009-essel.

Nem mérhető össze az elmúlt két év, hiszen 2009-ben született Mogyoró, de valójában 2010-ben kezdett kislegény formát ölteni, és nagyon bízom benne, hogy a 2011-es évünk sem lesz rosszabb az ideinél. Nekem ennyi elég lenne.

Akinek most nem úgy alakultak a dolgai, ahogy  szerette volna, azoknak kívánom, hogy kicsi és nagy vágyaik, álmaik teljesüljenek, és jövőre Veletek ugyanitt!!!

BÚÉK!

Ejnye, lányok, mégis, mire gondoltatok a cím olvastán?? :-)))

Ez  egy ismerősöm receptje szerinti mézes állagváltozása. :-))

Szóval, az a rossz, aki rosszra gondol.

és nem csak pár lépést, hanem ide-oda járkált a szobában, széles vigyorral és olyan büszke mellkassal, aminél már csak az enyém büszkébb. :-)))

Ahogy azt Vasziliszánál megjegyeztem, klasszikusoktól vagy pontosan, vagy sehogy. :-)

Álljon hát itt Öreganyánk tiszteletére a lebecsült linzer tészta receptje úgy, ahogy azt nekem elmondta,  uszkve 25 éve:

"1/2 kg liszt, 1/4 kg zsír, 1/4 kg cukor, sütőpor (Mama szerint elég fél tasak), 1 tojás + annyi tej, hogy összeálljon, de ne ragadjon. Linzer szerű linzert gyúrunk belőle.

Zsírozott tepsibe bele, rá lekvár, arra rács. Bekenni tojással, kristálycukorral megszórni, és Istenben bízva sütőbe tenni.

Képlet: annyi cukor amennyi zsír, és 2X annyi liszt."

Na, az biztosan sok van neki, amikor álmoDOzik, de tegnap éjjel álmodott is egyet. Miutánis csevegtünk egyet via dzsímél:

És veletek mizújs?Vaszilisza: Semmi különös. Van álmoskönyved?én: Azt hiszem, nincs, mit álmodtál?Vaszilisza: kakát hurcoltam magammal egy nejlonszatyorban, nem is keveset, az nem szerencse?én: de, abban az a szerencse, hogy csak álmodtad. :-)Vaszilisza: hehehe